Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A tévedés hálójában

 A tévedés hálójában

 
Magyar "filmsorozat" / regény , "epizódok" száma : 90
                                                               fejezetek
 
Történet:
Veres Edina egy nap azzal szembesül, hogy kedvese megcsalta a saját anyjával. Utána jár az ügynek míg jobban el nem fajul a dolog. Este mikor a fürdőbe indul látja az anyját a szerelmével csókolózni. Itt betelik neki a pohár, és odamegy szerelmévhez, akiben csalódott. Mérhetetlen düh van benne, így felpofozza a férfit az anyja szeme láttára. Az anya elkezd magyarázkodni, lánya inkább túlkiabálja mint hogy meghallgassa amit anyja mond, persze ez jogos is. Edina úgy dönt elköltözik otthonából ahol oly sok évig élt. Új életet akar kezdeni, igaz még csak 18 éves, de megvannak a maga eszközei hogyan teljesítse álmait.....
 
Történet:
 
Veres Edina egy 21 éves nő akit egy nap nagy csalódás ér, ami gyökerestül megváltoztatja az életét. A saját anyja verte át, és úgy dönt, hog új életet kezd. Lakóhelyéről Budapestről elköltözik a családi házból. Barátnőjéhez költözik egy kis időre Szegedre, ám nem is sejti, hogy mi ott miképp fog folytatódni az élete...
 
1.rész / fejezet
Edina egy felnőtt nő barna szemmel és hajjal. Cseppet sem olyan, mint a mai könnyűvérű nők, akik nem találják magukat. Budapesten él családjával közgazdasági végzettséggel. Természetét leírva minimálisan büszke magára, de nem tudna senkinek sem ártani. Jelenleg könyvtárosként dolgozik, és boldog életet él. Mikor reggel felébred, és kikecmereg az ágyból elmegy reggelizni a konyhába. Mikor megreggelizett, és készen van, hogy odaérjen munkahelyére a hát fenső részéről "kiabálást" hall. Elkezd felmenni a lépcsőn, és azt veszi észre, hgy az anyja szobájából jönnek az elég érdekes hangok. Halkan az ajtóhoz lép, és nem hisz a szemének. Szerelme, Attila a saját anyjával hentereg. Arca elkomolyodik és így "szól":
- Anya!... Attila! - rögtön nem tud megszólalni a hirtelen meglepődöttségtől. Egyszerre keveredik benne a düh és a csalódottság. Anyja, Vivien le van taglózva attól, hogy lánya itthon van. Alig csak dadog valamit. Edina így szól:
- Undorító! ... Undorítóak vagytok! - odamegy Attillához és felpofozza..
- Ch... szánalmasak vagytok. - és kimegy a szobából. Edina úgy dönt, elmegy innen, egész Budapetről. Vivien nagyon rosszul érzi magát emiatt, és egy kis idő múlva észbekap. Edina visszamegy a szobájába, és összepakolja a ruháit. Vivien kimegy a házból, és végigpásztázza szemével a környéket, de nem látja lányát. Látja, hogy Edina szobájának az ajtaja zárva van. Halkan benyit. Edina nem reagál rá. Az anya halkan bocsánatot kér:
- kislányom! Kérlek bocsáss meg! Nem én akartam. Mióta Gábor meghalt, nem volt senki az életembe. Attila reggel hozád jött volna, de mondtam neki, hogy még aludsz. Felajánlottam neki, hogy igyon egy pohár kávét. - a nő közbeszól:
- És honnan tudod, hogy aludtam??
- Onnan, hogy akkor még csak háromnegyed 6 volt. Én sem értettem miért jött ilyen hamar, de azt mondta, hogy meg akar lepni téged. Kimentünk a konyhába, ő megitta a kávéját, aztán azt mondta, hogy nála elment a víz. Megkérdezte, hogy lezuhanyozthat e... - Edina szintén közbeszól:
- Jó. Ne is mond tovább!
- Bocsáss meg! Öt éve nem voltam férfival!
- És pont a lányod szeremével? De te vagy az áldozat!... Menj ki kérlek! Nem akarok rádnézni!
- De ő közeledett felém! Már bánom, hidd el! - kiabál.
- Engem nem érdekel! Te meg ezt hidd el! - kiabál vissza a lány. - Azt hiszed, hogy ezek után itthon fogok maradni? Légyszíves hagyj békén, és menj ki! Megteszed?
- De.. de... - dadog az anya.
- kérlek! Azt hiszem ennyit kérhetek. - az anya lassan kimegy.Felmegy a szobába, ám nem találja ott Attilláz. Csak azt látja, hogy fel van dúlva az egész szoba. Vivienn ekkor észbekap, és előkeresi a bukszáját. Nincs benne pénz. Ekkortudatosul benne, hogy a férfi kirabolta őt.
- Kislányom! - kiált fel rekedt hangjával. Edina még a szobájában van, és meghallja a kiáltást. Aggódik, és felmegy. Megkérdi mi történt:
- Mi az? Mi történt? - kérdi Edina.
- Attila kirabolt. Ellopta az összes pénzemet a pénztárcámból és az ékszereket a fiókból. - mondja az anya a feldúltság és a beletörődöttség valamiféle furcsa keverékével. Edina egy kis ideig vár, avagy gondolkodik, aztán vállat von:
- Figyelj anya! Te magadnak csináltad a bajt. Most számlj el vele! - s biggyeszti le a száját.
- Csak ennyit tudsz hozzászólni? Hát köszönöm szépen.
- Szerinted? Most kezdjelek el sajnálgatni miután ledfekükdtél a barátommal? - Viviennből kicsit a bizonytalanság árad mikor így szól:
- De ez nem ide tartozik! A saját anyádról van szó! Azokról az ékszerekről ami apádtól kaptam! - mondja Vivienn már kicsit több önbizalommal, és már elég feszülten.
- Anya! Értem, de ez a te dolgod! Én elmegyek! A végén én leszek a rossz. - és kimegy a szobából. Anő elmegy a belépőhöz, és elindul a vasútállomásra. Beszél barátnőjével, Ágival, hogy oda ma oda fog érni. Ági már nagyon várja már rég nem látott barátnőjét. Ági egy kis termetű nő, aki körülbelül ugyanannyi idős, mint Edina. Nagyon szép kék csillogó szemmel és vállig érő hajjal rendelkezik. Férje Bertold nagyon jó kisugárzású férfi. Ezért is szeretett bele Ági. Edina bemutatkozik neki, és örül, hogy ilyen jó barátnője van. Azért, hogy befogadta hozzá, többszr is köszönetet mond, ám Ági közli vele, hogy o ezt teljesen önzetlenül tette. Edinának még mindig anyja jár az eszében... Vajon mi lehet vele? És mi van a pénzével? A nő eldönti,hogy nem gondol tbbet a múltjára. Másnap elkezd a városban munkát keresni, de sajnos először nem jár sikerrel.. Elmegy a nemzetközi könyvtárba, és nem éri csalódás. Az épp jelenlegi könyvtárosnő, avagy inkább már asszony elég idős már, és a közeljövőben szeretne elmenni nyugdíjba, ám Edinával közlik, hogy bozionyítania kell, hogy megkapja az állást, hiszen már előtte pályázott rá valaki. Eközben "otthon", Budapesten Vivienn nagyon boldog, nevetgél, és végül leveszi álarcát...
 
2.rész / fejezet
Edina elmonda, hogy miket végzett el ahhoz, hogy könyvtáros lehetett. Amikor elmondta ezt, találkozik a másik pályázóval, Zoltánnal. A férfi magas, nyakig érő sűrű hajjal, zöld szemmel és kidolgozott alkattal rendelkezik. Kora 28, de ezt egyáltalán nem lehet kikövetkeztetni kinézetéből.
- Jónapot kívánok hölgyeim! Melyikükkel tudok beszélni a felvételről esetleg? - Anita, az Intézmény vezetője ránéz és rábólint.
- Én lennék az uram! Fátrics Anita vagyok. A kedves nevét? ...
- Déli zoltán. -és kezet fog Anitával.
- Értem. Akkor Ön Zoltán kérem jöjjön be velem abba a szobába. Hölgyem! Addig kérem várjon meg itt, vagy ha akar körülnézhet a könyvtárunkban. Körülbelül szerintem olyan fél óra lesz. - Edina bólint, és egy kis idő után körülnéz a könyvtárban. Edina érzi, nem volt közömbös számára Zoltán. Kavarodnak benne érzelmei, de úgy látja, hogy egyenlőre csak a munkájára koncertálhat.
- Jó... akkor holnap. Nekem mennem is kell. - Edina rendkívül kellemetlenül érzi magát. Zoltán int, és Edina is. Egy kis ideig egymás mellett haladnak, aztán mikor Edina már megtenné a szerényen megtervezett előzést Zoltán így szól:
- És ha szabad kérdeznem gondolom Ön szegedi, igaz?
- Igen. - mondja Edina kicsit felemelve a hangját.
- És ön? - viszonoz Edina.
- Igen, én is. Közel lakom a könyvtárhoz. -ekkor szintén kellemetlen szituáió lép közbe. Zoltánnak csörög a telefonja. Megnézi, hogy ki az, azt tervezi a fejében, hogy kinyomja, de pont egy várt hívás. Zavarában leteszi.
- Ha fontos, akkor vegye fel! Én úgyis sietek... - mondja Edina, és közben elkezd gyorsabban haladni.
- Már kinyomtam..., de menjen. Esetleg meghívhatom ma estére a Pagoda étterembe?
- Jajj... nagyon kedves. Nem is tudom mit mondjak.
- Mondjon igent!
- Jó, rendben. Este 7 óra?
- Tökéletes. De siessen, nehogy elkéssen onnan ahova megy! - mosolyos a nőre Zoltán. - Ma este várom! 
- Rendben. viszlát. Öö... Örültem a találkozásnak. - és Edina elmegy. Amíg hazamegy, megáll a közeli Dóm fogadalmi templom előtt. Magában elmond egy imát, és azt kéri az Úriustentől, hogy sikerüljön neki az állás, és őt válasszák. Szemét a templomra emeli, és keresztet vet. Amikor hazafele sétál körülnéz a városban. A nőnek rendkívül szimpatikus lesz. Mikor hazaér Ági széles mosollyal fogadja barátnőjét. Ági felveti Edinának, hogy ketten főzhetnének valamit a konyhában. Edina örül a tervnek, és igent mond az "ajánlatra". Eközben "Vivienn", aki álarcától megszabadult, felhívja Attillát, hogy elengedheti az ártatlan anyát... 
 
3. fejezet
Eltelik ez a nap is. Edina már izgatottan várja a levelet. Ági nagyon szorít barátnőjének. 9 óra 20 perc. Edinához jönnek. A csengszóra a nő kinyitja az ajtót. A férfi így szól:
- Parancsoljon hölgyem! Ez a levél az öné. - a férfi kis termetű, Krisztus korban járó ember. Kezén kötés látható, csak egy kis kötés, ami a tenyerén található, ami nem is véletlenül került oda. Edina mikor átveszi a levelet észreveszi, de inkább nem szól, szen semmi köze hozzá.
- Köszönöm szépen. - s mosolyog rá a férfira Edina. Az alacsony termetű postás elmegy, Edina pedig lelkesen csukja be az ajtót, és rohan be a szobájába, hogy kinyissa a levelet. A levélben persze az áll, hogy Edinát választották. A nő rendkívül boldog lesz. Közben Ági, aki látta, hogy Edina gyorsan felfut a lépcsőn, siet fel a nő szobájába. Ági benyit Edina szobájába.
- Na minek örülsz annyira nagyon? Láttam, hogy levéllel a kezedben hevesen futsz fel a lépcsőn.
- Képzeld! Megválasztottak könyvtárosnak! Annyira boldog vagyok! Elsem hiszed! - mondja Edina hadarva.
- Hát ez nagyon jó hír! Ezt meg kell valahogyan ünnepelnünk! De mikor kezdheted a munkát?
- Már holnap. Ezért el is fogadom az ajánlatodat. Ünnepeljük meg ezt a nagyszerű hírt. - mondja Edina, Ági erre bólint, és készülnek az ebédet megcsinálni. Igazából Ági csinálja a nagyját. Valóban Ági már régóta főz, és nagyszerű szakácsnő. Bertold a napját egy elektronikai végnél tölti, persze munkásként. Ági otthon van egész nap, és végzi a házi munkákat. Már gondolkodtak azon, hogy Ági munkát keressen és cselédet fogadjanak, viszont Bertold havi fizetéséből ez nem férne bele. A gyermekvállalás Ági fejében már megfordult, de ezt még nem közölte férjével. A kegyetlen valóság pedig ami Edinát illeti, nem is sejti mi áll valójában a budapesti konfliktus mögött. Vivienn, akiről már el lehet mondani, hogy nem is az, akinek látszik, nem Viviennt, nem az anyját látta henteregni szerelmével Attillával Edina. A vivienn állaácától megszabadult Petra telefonál Attillának:
- Ati! Mikor érkezel már meg azzal a szerencsétlennel?
- Szerintem egy olyan fél óra. - válaszolja a férfi. - Eközben Vivienn próbálja szájáról az összegyűjtött nyálával valahogyan "eltávolítani" a szájtapasz. Elég kellemetlenül, de sok fáradozás után sikerül. A kezével próbálja kigobozni hosszú körmeivel a sajátos módszerével, ám nem jár sikerrel. Attilla nem látja Viviennt, mert csak olyan kicsoda, avagy inkább autója van, amiben van egy elválasztófal. Vivienn nem akar kiabálni, mert akkor rájöhet, mert akkor rájöhet Attilla, hogy már nincs a tapasz a szján. Balszerencséjére nem sikerül kiszabadulnia. Megérkeznek a házhoz. Attilla megáll az autóval. Kiszáll és átszáll a hátulra. Elvágja a kötelet, ám közli Viviennel, ha balhézik, akkor fentről a házból kap egy golyólövéat, és azt hazudja a férfi, hogy megöli a lányát, mert azóta elrabolta Edinát. Vivienn nagyon megijed, kétségbeesik, és elfogadja Attilla ajánlatát. Felmennek együtt a házba. Mikor beérkeznek őrülten keresi lányát.
- Edina! Kislányom! Itt vagy? Hol vagy? - kérdi már sírva és rekedt hangjával az anya.
- Csitt te cafka! Nincs itt. Hazudtam. - mondja a férfi, és a mondtad után elneveti magát.
- Te rohadék! Hogy lehetett benned megbízni?
- Petra nagyszerű színésznő volt. - mondja hangsúlyozva a férfi szemöldökét felvonva.
- Hogy... - az anya nem tudja kimondani azt amit akart, mert Petra hátulról befogja a száját. vivienn ekkor megharapja Petra kezét ahol befogta a nő, és utána pedig nekitámad. Attilla lefogja, Petra pedig elkezdi ütögetni az anyát. Az szemen köpi, Petra pedig még idegesebb lesz. Vivienn kitör Attilla kezeiből, és leteperi a földre Petrát. Attilla fogja a fegyverét Viviennre.
- Ha nem hagyod békén beléd eresztem a golyót! - Erre Vivienn így szól:
- Ölj csak meg! Nekem úgysincen már értelme élnem. - kis szünet és kirúgja Attill kezéből a fegyvert.
- De előtte elintézlek! - ezután pedig egy cserép vázával leüti Petra az anyát. Beviszik a pincébe, lekötözik, és azt tervezik, hogy megfogják ölni. Edina eközben a nagy mulatozás közepette, hogy otthon felejtette a számára egy nagyon szimpatikus és kedves regényt felhvíja a családi telefont, és Attilla meghallja. Edina vár, Petra megy végül oda a telefonhoz Attilla unszolására, és felveszi.
 
4. fejezet
Mintes Gábor egy párkapcolatban élő fiatal férfi, aki postásként dolgozik. Felesége, Annamária nem mindennapi nő. mikor este hazaérkezik Gábor Annamária különösen üdvözli:
- Szia drágám! -monjda mosolyogva a nő, és utána hirtelen, komoly tekintettel a kezére üt férjének, pont oda, ahol a seb volt. Hisztérikus hangon rákiabál a férfira:
- Hogy merészelsz így hazajönni, és egyáltalán így elmenni otthonról?
- Nem értem mire gondolsz. - mondja a férfi ártatlanul.
- Miről beszélsz te szerencsétlen?! Kötéssel a kezedben mész ki a városba. Biztos el is mesélted, hogy hogyan került oda, de ha megtudom, akkor te is tudod, hogy neke annyi! - mondja Annamari még feszültebben. Kezei észrevehetően remegnek, szeme pedig kidülledt.
- Nyugodj meg. Abban biztos lehetsz. - a nő lenyugszik, és pár pillanatig a hát szomszédjának csend üti meg a fülét. Annamari hirtelen lekapja Gábor kék felsőjét, és csókolgatni kezdi.
- De most ne veszekedjünk! Olyan régen voltunk már együtt. - mondja szenvedélyesen a nő. Eközben Edina a regény iránt érdeklődik, Petra pedig azt mondja, hogy még itthon van. Edina nem ismeri fel a hangot.
- ki maga? Valakinek a hangjára emlékeztet.
- Én még új vagyok itt. Attilla úr vett fel cselédnek. - mondja, avagy inkább hazudja Petra.
- Mi az, hogy Attilla őr?! - kérdi számonkérő hangon és már felemelt hangon Edina. - Ő a ház ura?
- Ő vett fel asszonyom. - mondja szeppent hangon Petra. Ekkor Edina lerakja a telefont egy kis gondolkozás után. Edina egy 5 percig átgondolja az egészet. Petra közli Attillával, hogy Edina hívta.
- És mit akart? - kérdi érdeklődve a férfi.
- Egy regényt itt hagyott amit olvasott. Én mondtam, hogy te vettél fel. Meglepődött szerencsétlen azon, hogy Attilla úrnak illetelek.
- Szegény! Most azt hiszi, hogy én vagyok itt a főnők. Máár mondjuk így is van, nem? - mondja végül a férfi nevetve.
- Hát igen. Te nem tudod milyen regényről beszélt?
- De tudom. Sokszor mutogatta nekem. Pontosan tudom ki volt az írója és a címére is emlékszem.
- Az jó. És mi volt az?
- Victoria Holt ,- Homoksír. Ott a közepénél tartott.
- Igen, biztos... - kis szünet után Petra megszólal. - Na de most mit csináljunk vele? Komolyan üljük meg?
- Nem feltétlenül. Eleinte valóban azt terveztem, de mostmár máshogy áll az egész. Nem tudom mi legyen Edinával, ha idejön... - a férfi egy kis ideig gondolkodik, aztán rávágja : - Inkább elküldöm neki postán, de szerintem akkor sem fog nyugton maradni. A francba! - Attilla újra elgondolkodik, és eszébe jut mi lenne a számukra megfelelő megoldás: -Kényszeríteni fogjuk. - mondja Petra. - Azt fogja mondani, hogy komolya lett a kapcsoltunk. - mondja bólogatva Attila. Eközben viviennek megcsörren a telefonja. Viviennek levannak kötözve a kezei, így nem tudja felvenni. Attila épp indul lefelé az asszonyhoz, és meghallja, hogy csörög a telefon. Vivienn nem tudja leállítani, de egyszercsak magától elhallgat a telefon. Attila hallja, hogy már nem szól a hang amit hallott. Leér a szobához ahol fogva van tartva Vivienn. Edina közben azon gondolkozik, hogy hazamenjen e, Budapestre. Ági megkérdi Edinától, hogy miért ül egyedül, elgondolkozva magában. A nő azt mondja, hogy otthgyta a könyvet, avagy inkább regényt volt otthonában. Edina úgy dönt, hogy másnap visszmegy Budapestre, és kideríti, hogy mi történt. Nem az a "ház ura" aki a saját anyjával csalta meg kegeyetlenül. Attila közben közben megkérdi mi volt az ahang:
- Mi volt ez? A telefonod? Hol van? - kérdi a férfi.
- Nem az enyém volt. Én is hallottam. Valahonnan a sarokból csörgött. - Attila elindul a szoba sarkához. Körülnéz, kutat, de nem talál semmit. Így szól:
- Hát akkor kikutatom a zsebedet. Nem tudsz átverni ilyen ócska trükkel! - förmed rá.
- Hozzám nem fogsz nyúlni! - kiabál Vivien.
- Márpedig igen! Nekem te nem fogsz parancsolni, megértetted? - A férfi elkezd közeledni Vivienn felé, ám az elkezd kiabálni, ficánkolni, és végül szemen köpi a férfit.
- Ezt nagyon megfogod bánni! - és orron vágja az anyát, és elkezdi fyoltogatni. Az anya elájul, és és Attila kiveszi Vivienn zsebéből a telefont.
- milyen szánalmas! ...Edina hívta. A kis drágám. Itt nem lesz jövője az biztos. - mondja a férfi pimaszul. Edina pedig véglegesen eldönti, hogy "meglátogatja" anyját...
 
5. fejezet
Elment a nap. Este felé közeledik az idő. Edina már lelkesen készül a vacsorára Zoltánhoz. Elillan ez a fél óra is, és Edina már izgatottan várakozik, és egy perc késéssel már az ajtóban sétál be Zoltán. Edina feláll, és közelebb megy a férfihoz. Kezet fog vele:
- Jó napot kívánok. - mondja Edina az önbizalomhiányban eltakart eltökéltséggel.
- Edina! Nyugodtan tegezzen. - mondja a férfi hangsúlyozva. A nő bólint és szerénységgel az aztal felé lendíti jobb karját. Leülnek, Zoltán pedig kérdez:
- Mit szeretne ma este enni?
- Nem is tudom. Szusit már régen ettem. - mondja Edina. Zoltán hivatja a pincért, és két szusit kérlel.
- És hogy van ma este?
- Köszönöm, megvagyok, viszont van egy probléma, ami miatt holnap hazautazok.
- Óh.. Mi lenne az? Csak ha nem vagyok indiszkrét! - Edina gondolkozik, hogy megbízzon e a férfiban, aki még teljesen idegen számára, viszont egyben nagyon rokonszenves, és feletébb szimpatikus.
- Áh semmi. Nem fontos. - mondja "végül" a nő.
- Már itt is van a két szusi. J étvágyat! - mosolyog rá a férfi Edinára.
- Köszönöm. - rövid 5-10 perc múlva mind a ketten végeznek a szusi elfogasztásával.
- ... és milyen, hogy érzi magát a könyvtárban? - Edinának most jut eszébe, hogy holnap nem utazhat el, mert azon a napon kell kezdenie a könyvtárban.
- Nagyon örültem neki. Gondolom Ön nem volt túl boldog.
- Jajj. Annak örülök, hogy sikerült.
- Zoltán. Azt mondtad, hogy tegezzelek. Akkor te miért magázol? - mosolyog rá Edina.
- Ah... rászoktam a te szokásodra.
- Az én szoásomra? Hát idegen embert nem tegezek le csakúgy az első alkalommal!
- Mindegy. És ... milyen a hely szerinted?
- Szerintem nagyon szép.
- Jártál már itt?
- Még nem. Most vagyok itt először.
- Most komolyan beszélsz? - hökken meg elég látványosan Zoltán.
- Igen. Nem mondtam még, hogy új vagyok itt. A barátnőmnél lakom egy kis ideig. Budapetsről költöztem ebbe a szép, vidéki városba.
- Aha. Értem... és itt jobb, vagy Budapesten?
- hát Szeged úgy érzem nyugisabb, de ez az én - mondja Edina hangsúlyozva - véleményem. Egyébként nagyon elegánsan és jól nézel ki ma este. - pásztázza végig szemével a férfit.
- Ó köszönöm. De nem kellett volna. kicsit kellemetlenül érzem magam, mert te bókolsz először, és nem én.
- Ez most így sikerült. - legyint Edina. - Ez legyen most a legkisebb probléma. - Edina egyre jobban érzi magát a vacsorán, közben anyja Vivienn fogva van tartva azon a helyen, ahol ő kiskorában mindig elbújt. Vivienn már akkor érzett néhány kételyt a férfiban mikor meglátta, de aztán a bizalmába fogadta. Gábor közben csak engedelmeskedik vad feleségének, és az együttlét örömeit Annamari elég hangosan éli meg. Olyan hangosan, hogy a két szomszéd nem is tudná lekiabálni. Az egyik szomszédból, egy felnőtt anya becsönget a házba. Gábor és Annamari egyből abbahagyják azt amit elkezdtek. Annamari azt mondja, hogy menjen ki Gébor. A férfi gyorsan felöltözik, és kimegy az ajtóhoz a hálószobából. Kinyitja az ajtót.
- Nem lehetne kicsit halkabban? Nálunk vendégek vannak! - mondja az anya, akinél épp a lányának a születésnapját ünnepelték, és egy ottani meghívott plébános pap is megvolt hívva.
- Sajnálom, a feleségemnek nem lehet parancsolni.
- Felesége? Hiszen még nem is kötötték össze az életüket, ha jól tudom.
- ... de én annak tekintem. Kérem nézze el ezt neki. Tudja milyen, nem?
- Nem.De kérem mára függesszék fel! - Annamari eközben hallgatózik, és betelik nála a pohár mikor a szomszédos ház családanyája azt kéri, hogy hagyják abba. Reagációként arréb tolja Gábort, és az anya szemébe néz éles tekintetével.
- Magának mi a fene köze van hozzá? Mindenkinek joga van jól érezni magát! - ezután a monndat után különböző jelzőkkel illeti az anyát, és utána megtépi. Az anya visszaadja a támadást, de egyikük sem jön ki jól utána.
- Kinyuvvasztalak te ringyó! - és mégjobban a földre teperi az anyát. Az alig tud védekezni.
- Haggya abba! Nem kell ez! - kérleli Mária, az anya.
- Most takarodjon innen! - és feláll a nő, s a kapu felé mutat. Az anya felháborodottan kimegy a fából készült kapun, és figyselmezteti a nőt, hogy ezt még nagyon megfogja bánni. Annamari utánaszalad, ám addigra visszaér a házhot Marianna. Edina közben úgy érzi, egyre közelebb kerül Zoltánhoz.
 
Folytatjuk...